A nyugati kultúra halálról alkotott elképzelésével szemben a tibeti kultúrában megértették, hogy a tudatosan megélt (illetve az utazás során újból átélt) halál a lélek gyógyulását és további útját is jelentősen segíti.
Az utazás vagy utaztatás két főszereplője az utazó, aki meg akarja találni problémáinak okait, és az utaztató, aki a módszert alkalmazva segíti az utazót visszatérni az okokhoz. A betegségek, lelki gyötrelmek okai jelen életünk korábbi szakaszaiban egészen a születés és a fogantatás pillanatáig vezethetők vissza, illetve előző életeinkben találhatók.
Az utazó megtapasztalja a születés és halál körforgását, azt, hogy halála után teljes tudatossággal tovább él és a tudatához tartozik egy finom energiatest, melyben megtalálható minden korábbi élet emléke, így a lelki traumák is. Az utazó ránézhet azokra a döntéseire is, amiket több száz, vagy ezer éve hozott és mivel nem vizsgálta felül, illetve nem vonta vissza őket befolyásolják jelenlegi életét is.
